A kép ára: 400 € - A művész a kép eladásából származó bevétel 100%-át jótékony célra ajánlja fel, hogy gimnáziumi angoltanárainak ritka betegséggel küzdő kisfiát hozzásegíthesse külföldi műtétjéhez. Ismerd meg Simi történetét: https://www.facebook.com/profile.php?id=61570086320443

1. Műleírás (Kontextus)


Ez az alkotás nem csupán egy koncertfotó, hanem egy több évtizedes személyes utazás vizuális lenyomata, amely a fotográfus Ludovico Einaudi zenei univerzumához fűződő mély kötelékét tárja fel. A kép egy budapesti koncerten készült, ahol több tízezer emberrel osztozott az alkotó abban a felemelő élményben, amelyre évek óta vágyott. A fény és a zene fúziója egyidejűleg intim és monumentális, a művész személyes történetének legmeghatározóbb pillanatait idézi fel, melyekhez Einaudi dallamai nyújtottak erőt, fókuszt, vigaszt és megnyugvást.

A fotográfus és Ludovico Einaudi kapcsolata egy gimnáziumi énekóra során kezdődött az Életrevalók című film zenéjén keresztül, és 2016-ban Bécsben teljesedett ki először élőben. A hosszú várakozás és egy elszalasztott születésnapi koncert teszi a mostani budapesti élményt és a belőle született képet még katartikusabbá, szinte egy sorszerű találkozás lenyomatává.



2. Cím: Technika és Filozófia


A cím – Ludovico Einaudi fényárban – tökéletesen megragadja a kép letisztult eleganciáját és a zene atmoszféráját, amely Einaudi védjegyévé vált.



Technika: A fénykép a koncert dinamikus fényhatásait használja fel az érzelmek közvetítésére, melyek tudatos alkalmazása révén a színpadi fények nem csupán megvilágítják a művészt, hanem fénycsóvaként, vibráló energiatérként ölelik körül. Ez a technika a zongoradarabok atmoszférikus, rétegelt hangzását fordítja le vizuális nyelvre. Az alacsony fényviszonyok kihasználása, a kontrasztok és a fényforrások kiemelése mind azt a célt szolgálja, hogy a kép ne egy csupán dokumentarista pillanat legyen, hanem egy élmény absztrakt emléke. A felvétel az OM SYSTEM OM-1 Mark II fényképezőgépével és az OM SYSTEM M.Zuiko Digital 40-150mm f/2.8 PRO objektívével készült, melynek kiváló stabilizátora lehetővé tette, hogy a művész messziről, a lelátóról kézből fotózva is tökéletesen megörökíthesse a pillanatot.



Filozófia: A fotó a zene vizuális reprezentációja. Bár a koncert során a zongorista egy teljes zenekarral egészült ki, akikkel világszínvonalú látványvilágot varázsoltak a színpadra, a fotográfus mégis egy bensőséges, szóló pillanatot ragadott meg. Einaudi minimalista, mégis rendkívül gazdag zongoradarabjai éppúgy építkeznek a csend és a hang, mint a fény és az árnyék dinamikájára. A fényár motívum a művész által közvetített reményt, tisztaságot és a transzcendens élményt szimbolizálja, amelyet zenéje ébreszt. A fotó egyben a hallgatóság szubjektív élményének kivetítése is: a zenéből fakadó katartikus fény, amely betölti a teret és a lelket a legnagyobb sötétség közepette is. 



3. Kompozíció és Hangulat


A kép kompozíciója Einaudira fókuszál, de nem feltétlenül a művész közelről való bemutatásával, hanem inkább a színpadi jelenlét és az aura megragadásával. A központi elhelyezés hangsúlyozza a zongorista dominanciáját és a zene központi szerepét. A körülötte gomolygó fény és a homályos háttér elszigeteli őt a külvilágtól, egyfajta szent teret teremtve körülötte, ahol csak a zene létezik.

A hangulat egyszerre drámai és felemelő.

A fények reményt sugároznak, miközben az enyhe elmosódás a nosztalgiát és az álomszerűséget idézi. A kép a meditatív nyugalmat és az intenzív érzelmi csúcsot egyaránt magában hordozza, pontosan úgy, ahogyan Einaudi dallamai. A fényár nem csupán megvilágít, hanem beburkol, elvezet egy másik dimenzióba, ahol a zene és az érzések válnak elsődlegessé. Ez a fotó egy vizuális imádság, egy tisztelgés a művész előtt, akinek darabjai oly sokak életében jelentenek vezérfonalat.