V I P A C H | fotóklub
NaylivArt
Művészi hitvallás
Ayadi Livia vagyok. Fotográfiai utam 2024 szeptemberében vette kezdetét, amikor is a BMI Fotóklub falai között rátaláltam a fényképezés csodálatos világára. Ezúton is hálás vagyok Bánhalmi Norbert fotóművésznek, aki megmutatta a vizuális önkifejezés e kikapcsoló erejét.
A fotózás számomra a tiszta fókusz pillanata: egy meditáció, ahol minden érzék a szépségre, az érdekességre irányul. Fő célom, hogy megörökítsem azokat a megismételhetetlen pillanatokat és formákat, amelyek körülöttünk vannak – így mentve át az idő múló kincseit az örökkévalóságba.
A Fény és Formák Játéka
A kezdeti ösztönös, érzésből fakadó alkotófolyamatból mára egyre tudatosabb munka fejlődött ki. A fényképezőgépem a médium, amellyel a fényekkel és formákkal játszva alkotok. Az a fajta katarzis, amikor a végeredmény engem is meglep, a művészeti folyamat legizgalmasabb része.
Képeimmel történetet mesélek. Azokat a felvételeket keresem, amelyek mélyen megérintenek, meglepnek, vagy egyszerűen csak a maguk nemes szépségével gyönyörködtetnek. Ha a képeimen keresztül Ön is átéli azt az érzelmi rezdülést, amit én a pillanat megragadásakor éreztem, akkor a célom teljesült.
A kép ára: 250€
1. Műleírás (Kontextus)
Az alkotás egy intim portré a Bécsi Schönbrunni parkról, amely a történelmi helyszín szigorú pompáját a személyes élmények eleven textúrájával ötvözi. A fotó nem csupán dokumentálja a helyet, hanem a fotós életének kereteként mutatja be, ahogy a gondolatok is jelzik: „Schönbrunn és a bécsi életem elválaszthatatlan.” A rács, mint fizikai elválasztó elem, ugyanakkor a történelem, szépség, kultúra, nyugalom, család és barátok gazdag világának ablakává válik. A felvétel a Covid előtti, alatti és utáni séták, a randevúk, a babakocsi tologatások és a karácsonyi vásárok kollektív emlékeit sűríti egyetlen őszi pillanatba.
2. Cím: Technika és Filozófia
A cím a pillanat konkrét időpontját (őszi vasárnap) állítja szembe a hely időtlenségével.
Technika: A kép erősen kontrasztos, monokróm ábrázolása elvonatkoztatja a nézőt az őszi színektől, és a forma, a textúra, valamint a fény-árnyék játékra koncentrál. A felvétel közeli, keretező kompozíciót használ, ahol az előtérben lévő kovácsoltvas rács és a lépcső kőkorlátja szolgál optikai keretként. Ez a technika mélységet ad, és egyfajta kukucskálás érzetét kelti, mintha a néző titokban tekintene be egy szentélybe vagy egy emlékkönyvbe. A szándékos fénybe fotózás a rács és a kő sziluettjét hangsúlyozza, misztikus fénybe vonva a távoli, történelmi Gloriette-et.
Filozófia: A rács kétféleképpen működik: egyrészt az akadályt (mint az éjszakai bezárás személyes élménye), másrészt a határtalan intimitást jelöli. Ez az Elválasztás és Kötődés filozófiája: a személyes élmények a történelem szigorú keretein belül zajlanak. A Schönbrunn, mint a fotós „saját kertje”, azaz belső, privát tere, a rács mögül nézve lesz egyetemesen érvényes örökség, amit az ott sétáló névtelen alakok is igazolnak.
3. Kompozíció és Hangulat
Kompozíció: A kompozíciót az átlósan vágott kőkorlát és a kovácsoltvas ornamentika határozza meg, amelyek a kép két oldalát élesen leválasztják. Ez a keretezés a keretben technika a figyelmet a középső, világosabb térre fókuszálja, ahol apró, mozgásban lévő emberi alakok töltik ki a hatalmas, szabad teret. A történelmi épületek (Gloriette?) a távolban biztos, statikus pontot képeznek.
Hangulat: A fotó hangulata nosztalgikus, meghitt és ünnepélyes. A fekete-fehér tónus időtlenséget kölcsönöz a pillanatnak, mintha a sétálók és a korlát is Sisi és Ferenc József korából léptek volna elő. A rács finom, spirális motívumai pedig lírai könnyedséget visznek a szigorú kő és történelem közé. Ez a finoman szűrt valóság a Schönbrunn iránt érzett mély kötődést és tiszteletet sugározza.
A kép ára: 250€
Közös Lényegünk: "Megtévesztően Hasonló"
Naylivart „Megtévesztően Hasonló” című képe többet rögzít puszta látványnál; egy mély igazságot ragad meg. A nők egyszerű, eltakaró öltözetének formai egyenlősége erős metaforává válik: arra ösztönöz bennünket, hogy tegyük félre a külsőségeket – legyen az ruhadarab, szimbólum vagy hagyomány –, és ismerjük fel azt a közös lényeget, amely mindannyiunkat összeköt.
Egy olyan világban, amely gyakran a különbségeket hangsúlyozza, ez a fotó arra emlékeztet, hogy a legalapvetőbb emberi szükségleteink megtévesztően hasonlóak:
A szeretet és az összetartozás vágya: Mindannyian szeretni és szeretve lenni akarunk. Ez az emberi boldogság alapja, hogy a családban, a közösségben és a világban találjunk egy helyet, ahol feltétel nélkül elfogadnak bennünket.
Az elismerés igénye: Minden ember törekszik a saját méltóságának és hozzájárulásának elismerésére. Azt akarjuk, hogy egyedi személyiségként tekintsenek ránk, akinek a hangja és tettei értékesek – vallástól és származástól függetlenül.
A szabadság és a választás joga: Ez a kép aláhúzza, mennyire fontos a szabad akarat minden ember számára. Az a döntés, hogy ki mit visel, vagy éppen nem visel, az személyes döntés kell, hogy maradjon, mentes a kényszertől vagy a külső ítélkezéstől. Az önrendelkezés szabadsága, beleértve az öltözködést is, egyetemes érték.
A békére való törekvés: A legmélyebb közös nevező a harmóniában élés vágya. Élni és élni hagyni nem csupán egy toleranciaképlet, hanem annak a szeretetnek és tiszteletnek a gyakorlati kifejezése, amelyet felebarátunknak adunk.
Amikor a képen látható nőket nézzük – akiknek identitása szándékosan elmosódott –, felismerjük: lélekben egyformák vagyunk. A reményeink, félelmeink és értékeink közötti hasonlóság olyan elsöprő, hogy a különbségeink elhalványulnak mellette.
Ez a fotó összefogásra szólít fel bennünket, és arra buzdít, hogy kevesebbet keressük azt, ami elválaszt, és többet találjunk meg abból, ami összeköt: a közös emberiességünket.
KAPCSOLAT
