Ismét eljött a nap, amikor a Bécsi Magyar Fotóklub szabadjára engedte (szigorúan felügyelet mellett) a bennünk rejlő szupermodellt. Ez volt a második nagy "Bárki lehet topmodell, de tényleg, még te is!" eseményünk, ahol ezúttal is csavartunk egyet a dolgon: a modellek később a kamera másik végén is bizonyíthattak, mint kíméletlen fotósok. A titkos WhatsApp csoportunk (ami lassan egy kisebb falu lakosságával vetekszik) már napokkal előtte izzott a készülődésről szóló üzenetektől.

Lassan egy éve már, hogy minden kedden összeröffenünk, és én minden alkalommal rettegek, hogy egyszer kifogyok a kreatív agymenésekből. De a csapat valamiért mindig elhiteti velem, hogy "hú, ez most megint teljesen más volt!". Vagy csak udvariasak. A lényeg, hogy a szokásos főhadiszállásunkon, a Schwedenplatz 2. alatt található Bécsi Magyar Iskolában gyülekeztünk, ahol egy gyors kupaktanács keretében megbeszéltük a haditervet.

Hat órakor aztán a Stephansdom előtt megjelent a modellnek öltözött (és öltöző) különítményünk. Az egyetlen, kőbe vésett parancs az volt, hogy mindenki legyen elképesztően COOL. Jelentem, a küldetés teljesítve! Úgy festettünk a dóm körüli forgatagban, mint egy frissen alakult, kissé zavarodott K-Pop banda. Ha esetleg szürke egérnek érzed magad, gyere el legközelebb! Garantáljuk, hogy nemcsak mi fogunk fotózni, de minimum három turista is megpróbál majd beazonosítani a legújabb Netflix sorozat szereplőjeként.

És akkor jöjjön a lényeg! A már-már családias hangulatú csapatot (az 1-2 újonc is öt perc alatt felvette a ritmust) párokra osztottam. Az első feladat: a fotós készítsen egy képet, amit a modell megálmodott. Na, ez a pszichológia legmélyebb bugyra. A modell általában elképzeli magát, ahogy egy parfümreklámban, lágy szellőben lebeg, miközben a valóságban inkább úgy néz ki, mint aki rossz lóra tett a lovin. De a modell az úr (és egyben a megrendelő), úgyhogy a képet meg kellett csinálni. A fotósnak ezután jött el a kánaán: szabad kezet kapott, hogy megmutassa, szerinte mi is az a póz, ami tényleg jól áll a modellnek. Az első körben kötelező volt a "tükör-szög", azaz szemmagasságból fotózni, mert a modell otthon is így látta magát a tükörben, ne érje sokk a végeredmény láttán.

Ezután jött a csoportbontás 2.0: a rettegett hármas felállás. Volt a Fotós (a gombnyomogató), a Modell (a szenvedő alany) és a Főnök (az instruktor, a producer, a megmondóember). A Főnök feladata volt, hogy kitalálja a tökéletes kompozíciót, beállítsa a modellt, és dirigáljon. A fotós csak engedelmesen kattintott. Aztán jött a csavar, ami egy komplett pszichológiai hullámvasút: a Főnökből lett a Modell, a Modellből a Fotós, a Fotósból pedig a Főnök. Ezzel a kis cserével elértük, hogy senki se merjen teljesíthetetlen dolgot kérni, hiszen a következő körben könnyen visszakaphatta. A domináns vezetőből hirtelen engedelmes bárány lett, a bárányból pedig kíméletlen direktor. Zseniális, nem?

A következő feladat a "Jöttem-mentem" nevet kapta. Itt divatfotószerűen kellett elkapni a pillanatot, ahogy a modell közeledik vagy távolodik. A cél a dinamikus, szép lábtartás, kecses fejtartás és a "nem estem hasra" arckifejezés tökéletes harmóniája volt. Nem volt könnyű, de hősiesen helytálltunk.

Zárásként, mert megérdemeltük, elmentünk fagyizni. De a munka itt sem állt meg! A feladat egy "életigenlő" kép készítése volt a fagyijával küzdő alanyról. Nos, itt a végeredmények a "művészi káosz" és a "lecsöppent a gatyámra" skálán mozogtak, de legalább rengeteget nevettünk.

Ha most kedvet kaptál, hogy csatlakozz ehhez a bolondériához, tárt karokkal várunk! Minden hónapban tartunk egy modelles keddet, és egy családi fotós sétát vasárnaponként (a következő június 15-én lesz). A találkozó mindig a Schwedenplatz 2. előtt van, és minden infót ebben a WhatsApp csoportban osztunk meg. Gyere, csatlakozz, a rekeszizmaid tuti hálásak lesznek érte!