Képzeljétek el: esős, borongós kedd Bécsben, és mi ahelyett, hogy forró csokit szürcsölgetnénk egy kényelmes kávézóban, bevetettük magunkat a MAK Iparművészeti Múzeum rejtelmeibe! Igen, jól hallottátok, múzeum! Még nekem is szokatlan volt a gondolat, de a csapatépítés és az ismerkedés jegyében bármire képesek vagyunk, még a kultúrsokk elviselésére is.

Miután ránk aggatták a belépő karszalagot, máris belevetettük magunkat a mély vízbe. Első feladat: csapatépítő, művészi csavarral! Kétfős bandákba tereltem a résztvevőket, és minden páros kapott egy szót. Ezt a szót kellett aztán megtestesíteni egy fotón. Gondoljátok el, mekkora móka volt, amikor valaki a "káosz" szót kapta, és megpróbálta visszaadni egy rendezett vitrin előtt! A múzeum persze ezer meg egy inspirációt adott (vagy legalábbis ezer meg egy tárgyat, amire rá lehetett fogni, hogy "ez az!"), úgyhogy a 20 perc alatt mindenki megtalálta a lelki társát egy szoborban vagy egy festményen. A komfortzónafeszegetése pipa!

Akció! Kamera! Múzeum!

De persze nem álltunk meg itt! Jött a következő szint: háromfős csapatok, immáron kipróbált és bevált producer/modell/fotós felállásban, ahogy azt a Stephansdom árnyékában már rutinosan begyakoroltuk. Na, itt kezdődtek az igazi drámák! Sokaknak komoly kihívást jelentett, hogy átadják magukat a vezetésnek. Elképzeltem, ahogy a modell rezzenéstelen arccal áll, miközben a producer épp a "légy most egy 18. századi bútordarab, aki épp rájön, hogy elvesztette a lábát" instrukciót adja. A vezetőknek pedig meg kellett találniuk azt a bizonyos "kiszállási pontot" – avagy azt a pillanatot, amikor a tökéletes kép elkészült, mielőtt a modell a múzeum padlóján fetrengve sírva fakad a túlzott kreativitás súlya alatt.

Történetmesélés a tárgyak között

És ha ez nem lett volna elég, jöhettek a négyfős brigádok, olyan résztvevőkkel, akik eddig még nem keresztezték egymás művészi pályáját a nap folyamán. Egy újabb múzeumi szárnyat hódítottunk meg, ahol a feladat az volt, hogy két ember beszélget, egy rendez, egy fotóz, majd cserélnek. A lényeg: történetmesélés, jelenetekben! Na, itt már elszabadult a fantázia! Láttunk mi ott múzeumi krimit, romantikus sztorit egy ókori váza árnyékában, és még olyat is, ahol egy modern műalkotás szolgáltatta a háttérfeszültséget, lángoló szökőkút formájában. Persze közben mindenki ámulva bámulta a különleges kiállítási teret, amit igyekeztünk is kreatívan beépíteni a képeinkbe.

A káosz utáni béke (vagy buli)

A nap végén persze jött a megbeszélés, ahol mindenki megosztotta a (néha egészen elborult) élményeit. Aztán jöhetett a szabadprogram! És itt derült ki igazán, milyen sokfélék vagyunk: volt, aki azonnal bevetette magát a múzeum bárjába egy jól megérdemelt nedűre (kérdés, vajon művészien itta-e meg?), mások elmerültek a kiállításokban zárásig, mintha a múzeum a második otthonuk lenne. Akadtak, akik egyenesen egy zenei klubba vették az irányt (és megalakították a Bécsi Magyarok Hangkör elnevezésű zenei formációt, aminek első fellépésére itt tudtok regisztrálni), és persze voltak olyanok is, akik a kamerám elé álltak egy-egy spontán portréra az esőben. Szerintem egyáltalán nem is látszik a képeken, hogy esik.

Szóval, elmondhatom, ilyen múzeumi kalandom még nem volt! De készüljetek, mert jövő hét kedden ismét egy múzeum felé vesszük az irányt, az IKONO Vienna -ba! Ki tudja, talán ott egy kőböl faragott dinoszaurusz fogja a következő kreatív feladatot adni! Vagy csak leülünk a büfében és elmondjuk a történeteinket, miközben a múlt pora belepi a digitális kütyüinket. Egy biztos: vizuális élményekből nem lesz hiány!

Lássuk a csapat alkotásait, a teljesség igénye nélkül: